Írások a biográfiához

 

Vázlat Cseh Tamás pályaképéhez (I.)

 

A tordasi fiú, aki 1943 január 22-én született a Bakáts téri kórházban, a keresztségben Tamás Zsolt nevet kapta.

A háború előtt a mintafalu, Tordas és környéke szövetkezetének, a Hangyának volt vezetője Cseh Ferenc, az édesapa.1945: menekülés, hadifogság. A család hetente kétszer-háromszor volt házkutatásnak kitéve, a gyerekek lefektetve már és akkor jöttek, éjszaka verték ki őket az ágyból. Kitelepítették őket az erdőszéli szükséglakásba.

A fiú, az általános iskolában nevezetes volt kézügyességéről. Szép korabeli címert rajzolt, majd az igazgatótanító vele vágatta ki az ’56-os forradalom idején a magyar zászlóból – ezt a fajta Rákosi címert.

1956 novemberének végén, a szovjet intervenció közepette Cseh Ferenc teherautóval Budára, a Villányi útra hozza a családot.

Haláláig ez hely a szülői házat jelentette Cseh Tamásnak, akárhol is élt.

Később az akkori József Attila gimnáziumban, az osztályban ő a legjobb rajzoló. A kötelező ünnepekre, olyan plakátokat, olyan dekorációt készített, hogy a tanárok, az osztálytársak csak ámultak.

Sokszor jelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára, sokszor nem vették fel, csak majd késve a tanári szakra. Egerben főiskolát végzett - a pesti tanítóképző után. És sok-sok szeretettel tanított általános iskolában, Kőbányán. Bálványos Huba hívta a Budapesti Tanítóképző Főiskolára, elment még egyszer tanítani, hogy megszerettesse a rajztanítást, de amikor kiderült, hogy a húsz tanítványból három akar pedagógus lenni, föladta…

Főiskolai kollégái szerint remekül rajzolt, irigylésre méltó dolgokat csinált.

Nagyon tehetséges ember volt, - igaz, jegyzik meg, - hogy az a tűz, ami benne dolgozott lehet, hogy nem képzőművésznek való volt.

Ahogy Cseh Tamás emlékezik, tudta, hogy olyat fog festeni, mint amilyet senki más, de nem azért akarta a rendkívülit, hogy sok pénzért eladja, hanem hogy ő legyen a legjobb. Hatni akart.

 

 

 

Cseh Tamás 1972 tavaszán önéletrajzot írt a párizsi utazáshoz szükséges kérelemhez. A nevezetes útra júliusban került sor.

 

1943. január 22-én születtem Budapesten.

1956-ig Tordason életem (Fejér megye), majd szüleimmel Budapestre költöztünk a XI. kerületi Villányi út 55-65. szám alatti lakásunkban.

1961-ben a József Attila Gimnáziumban tettem érettségi vizsgát.

1965-ben a Budapesti Tanítóképző Intézetben szereztem diplomát, innen a Perkátai Általános Iskolába kerültem tanítóként.

1966 és ’68 között nevelőként dolgoztam a MÜM 18-as és 45-ös budapesti diákotthonaiban. Időközben az Egri Tanárképző Főiskolán rajztanári oklevelet szereztem és rajztanárként helyezkedtem el a Budapest X. kerületi, Üllői út 118-as számú általános iskolában, amely jelenleg is munkahelyem.

1969 és ’72 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola Rendkívüli tagozatán szereztem középiskolai tanári diplomát. Zenei, festői és irodalmi tanulmányaim nyugalmasabb folytatása érdekében ideiglenesen az I. kerületi Iskola utca 35./A, III./2. alatt lakom, amíg szüleim segítségével épülő társasházunk el nem készül.

1965 óta négy alkalommal voltam Csehszlovákia-lengyelországi, egy alkalommal bulgáriai és romániai turistaúton. 1971-ben egy hetet töltöttem Bécsben SZOT beutalóval.

Marosvásárhelyről Londonba férjezett ismerősöm meghívása alapján szeretnék egy rövid utazást tenni Angliában és Franciaországban.
 

Kérem, számomra az útlevelet megadni szíveskedjenek.

Tisztelettel
Cseh Tamás

Budapest, 1972. április 5.

 

 

 

Vázlat Cseh Tamás pályaképéhez (II.)

 

1970-71 fordulóján megismerkedett Bereményi Gézával és ez új szakaszt nyitott életében. Termékeny együttműködésük eredményeképpen néhány hónap alatt több száz dal született, amelyeket magántársaságban, szűk körben adott csak elő. 1971 nyarán bekerült Jancsó Miklós "Még kér a nép" című filmjének alkotói stábjába. A film 1972 márciusi premierje után már szélesebb körben ismertté vált a neve. A Magyar Televízió műsoraiban, előbb a "Alattvalók és királyok" történelmi sorozatban, majd Réz Ádám magazinműsorában hangzott el több dala.

A nyilvánosság elé való kilépés ugyanakkor nem volt számukra egyszerű döntés. A szerzőpáros 1972 nyarán, franciaországi utazásuk alatt még azt fontolgatta, hogy külföldön maradnak. Ezt végül annak tudatában vetették el, hogy hazatérésük egyben a kérdésre adott pozitív választ is jelenti majd. Ezért aztán Gyurkó Lászlónak a Huszonötödik Színház igazgatójának újabb ajánlatára igent mondtak. Így a Színház pódiumműsorai sorában lehetőséget kaptak a bemutatkozásra.

1973 március 1-én délután fél hatkor a Népköztársaság útja 101-ben az Ad Libitum együttes /Kecskeméti Gábor, Márta István és Novák János/ közreműködésével hangzott el első ízben "a Dal nélkül" című est. Innen számíthatjuk Cseh Tamás előadóművészi-színészi pályáját.

A megszólaló dalok meglepték a közönséget, mert különböztek az akkor bevett könnyűzenei kínálattól. Az egyszerű, olykor ismerősnek tűnő dallamokat "megszövegelő" Bereményi sorok mellőzték a slágergyári sémákat, egyszerűen vagy bonyolultan, de szóltak valamiről. Mindezt az előadó személyisége nemcsak közvetítette, hanem mély átéléssel és ugyanakkor groteszk humorral teremtett színpadi jelenlétéhez atmoszférát. A dalok egy generáció életérzését fejezik ki és egyfajta hiányról szólnak - fogalmazódott meg több elemző írásban.

A bemutatót követő reakciók, a megjelenő kritikák igen pozitívak voltak, ezért Gyurkó László két szerepre is szerződtette a következő évadra. Ősszel először egy új bemutatóban, a "Vörös zsoltár"-ban /a "Még kér a nép" színpadi változatában/ vett részt, aztán pedig a "Fényes szelek" című korábbi előadásba is bekerült egy szerep átvétele révén.

A színházi indulás Cseh Tamás számára egész további életútját meghatározó tényező lett.

Társulati tagsága nem formális kötődés volt, újabb és újabb bemutatóinak mindig éppen aktuális anyaszínháza adott helyet. 1973 és 1978 között a Huszonötödik Színházhoz kötötte szerződése, de közben Bereményivel írt dalait több szabadtéri előadásban is énekelte /Szentendrén, Gyulán, Egerben/, több alkalommal is együtt dolgozott Paál Istvánnal, a korszak egyik kiemelkedő rendezőjével, a miskolci Manézs Színpad pedig 1974-ben előadta az "OLÁLÁ" című operettjüket, amelynek megírásában alkotótársuk volt Can Togay.

1974 februárjában dal- és sanzonénekesként kapott működési engedélyt, ettől kezdve gyakori vendég volt az ország színpadain a falusi művelődési házaktól az egyetemi klubokig. Hanglemez kiadására vonatkozó kérelmüket a Táncdal és Sanzonbizottság szakmai elégtelenség miatt még 1975-ben is elutasította.

A Magyar Televízió 1973 szeptemberben az akkor induló televíziós gyermekműsor a Cimbora egyik alapítójaként a műsor szignálját énekelte, megzenésített versekkel, saját dalaival gyakori vendége lett a programnak.

1974 tavaszán "Az első fénykép" címmel Elek Judit készített vele filmet. A Műegyetemen felvett koncerten tizenkét dalt rögzítettek, ami 1975. január 2-án került adásba.

1975-'76 telén megismerkedett Másik Jánossal és tavasszal bemutatták a "Levél nővéremnek" című előadásukat.

1977 tavaszán megjelenhetett az est hanglemez változata. Az előadás és a lemez komoly lépés volt a kötöttebb formák irányában, a következő bemutatók már egy történet elmesélésére alapozódtak, a dalok közötti kapcsolat ezáltal új dimenziót kapott. Az "Antoine és Desiré" /1978/, a "Fehér babák takarodója" /1978/ és a szintézisteremtő "Frontátvonulás" /1979/ a színpadon, az utóbbi már a lemezen is, az új dramaturgiát követték. A "Frontátvonulás"-ban a történet szereplőit már nem magánéleti, szerelmi drámák feszítették, ők egy olyan a társadalmi közegben mozognak, ahol a jövő bizonytalan, a viszonyok átláthatatlanok. Nem véletlen, hogy a színházi bemutatót követően nem készült belőle hanglemez, erre 1983-ig kellett várni.

A Huszonötödik Színház a korszak egyik progresszív művészi műhelye volt, Cseh Tamás számára többszáz színpadi fellépést jelentett, spl darabban játszott, résztvett az évad eleji kirajzásokban, Zala, Borsod-Abaúj-Zemplén, Bács-Kiskun és Szabolcs-Szatmár megyében. A Jancsó-Hernádi "Vörös Zsoltár"-a, amely a "Még kér a nép" színpadi változata, európai és tengerentúli turnékat is hozott számára. A "Vörös Zsoltár" az egész évtizedet meghatározta, hiszen az 1972-es Cannes-i siker után Párizsban jelent meg az az első lemez, amelyiken ő énekelt /Psaume Rouge/ és 1978-ban a Nemzetközi Színházi Talákozón Caracasban is játszott a díjnyertes előadáson. 

1978-ban a kulturális kormányzat döntését követően a Huszonötödik Színház betagozódott a Népszínházba. A folytonosságot egy rövid ideig még biztosította a régi igazgató személye: így továbbra is társulati tag maradt, az új helyszíneken /a Várszínházban és a Józsefvárosi Színházban/ tovább játszotta saját műsorait, ha éppen nem készült új bemutatóra, akkor felújította régi estjeit. Az átszervezett színházat jellemző szellemiség azonban már kevésbé volt vonzó számára, ekkortájt a budapesti egyetemek /elsősorban a Műszaki és az ELTE/, azok klubjai és színházai /Szkéné, Egyetemi Színpad/ garantálták a dalok fogadtatását mérő értő közönséget.

A színházi estek és a hanglemez megjelenések ebben az időszakban, mint a Frontátvonulás esetében láttuk, elszakadtak egymástól. A sok népszerű dalt, különösen az első est klasszikusnak számító betétszámait, a koncertek legsikeresebb darabjait lemezre kívánta a közönség. Az 1981-ben kiadott Műcsarnok című nagylemez tulajdonképpen válasz volt erre az igényre.

A Magyar Televízióban 1982 szeptemberében adásba szerkesztették Fehér György 1978 tavaszán felvett, a cenzúra-olló nyomát viselő filmjét, amely így az alkotók szándékától függetlenül egy korszak összefoglalója, záróköve lett. Az 1982-es másik mozgóképes eseménye egy filmbemutató volt, Fábry Péter krimije, a Nyom nélkül. A film abszolút főszereplője Cseh Tamás volt.

A bizonytalan jövő biztató ígérete a megalakuló Katona József Színház ajánlata volt. Ezt elfogadva Cseh Tamás alapító tagja lett a Székely Gábor és Zsámbéki Gábor nevével fémjelzett társulatnak. A Katona József Színház teret adott a még mindig futó "Frontátvonulás"-nak, a nyitó évadban szerepet kapott az "Ahogy tetszik" előadásában, saját bemutatónak pedig a régi dalokból és egy új történetből Bereményi Géza írt darabot "Jóslat" címmel, amit 1984-ben mutattak be. Az azonos című hanglemez szinte egy időben jelent meg, de nem egyezett az előadással, a prózai részeket egyáltalán nem tartalmazta, a dalokat is csak részben. Az 1983 előtt született dalokból még egy lemez szerkesztődött, a dupla albumot az "Utóirat" címen adták ki 1987-ben.

A 70-es, 80-as évek fordulóján fontos változások történtek a dalnok életében. Kővágóörsön parasztházat vásárolt, melyet saját kezűleg újított fel, 1980-ban megházasodott, következő évben András fia született, néhány év múlva, 1986-ban megszerezték első főbérleti lakásukat, ezt megelőzően alkotótársa, Bereményi Géza befejezettnek nyilvánította szövegírói tevékenységét - 1982-ben.

A Katona József Színház újabb bemutatója már az új szerzőtárssal született. Csengey Dénessel, aki korábban könyvet publikált a Cseh Tamás-jelenségről, új dalokat írtak, a "Mélyrepülés" című előadás formájául pedig az utolsó két est sémáját választották. Együttműködésük végül csak egy alkalomra szólt, azért nem folytatódott, mert Csengey Dénest a válságos évek, a társadalmi átalakulás kihívásai a politikai szerepvállalás felé fordították. A rendszerváltás hajnalán 1989 áprilisában még egy revival koncert született a Katona színpadán az Ad Libitum kétharmadával, Márta Istvánnal és Novák Jánossal, amely a színpadon a "100. éjszaka", a lemezen a "Vasárnapi nép" címmel lett ismert. A régi dalok új hangszerelésben szóltak. 1989 őszétől Cseh Tamás és Bereményi Géza újra dalokat írnak. Az Új dalok, ami az 1990-es estnek és a lemeznek is címe lett, a rendszerváltás eufóriájában születtek.

 

 

Szabó István

 

 

Kronológiai vázlat az utolsó évtizedekről (III.)

 

1986. május 19-én a Csengey Dénessel írt "Mélyrepülés" című előadás bemutatója a Katona József Színházban.

1987 augusztusában megjelent az Utóirat című dupla lemezalbum, amelynek anyagának zömét a korábban lemezen meg nem jelent dalokból válogatták.

1987. szeptember 27-én részt vett a Lakitelki Találkozón.

1988 augusztusában megjelent a Mélyrepülés című hanglemez a Hungaroton kiadó gondozásában.

1988 szeptember 16-án a Hungaroton Hanglemez Hetek nyitókoncertjén a Művelődési Minisztérium által adományozott az "Év hanglemeze 1988" díjat vehették át Bereményi Gézával.

1989. április 7-én volt a "100. éjszaka" bemutatója a Katona József Színházban,

még abban az évben megjelent az április 14-15-i előadáson készült felvétel a "Vasárnapi nép" című hanglemezen.

1989. október 25. leánya, Borbála születése.

1990. szeptember 19. az "Új dalok" című est bemutatója a Katona József Színházban. Lemezen a Hungaroton adta ki még ebben az évben, a hangfelvétel részben Kapolcson történt, ez volt Cseh Tamás utolsó mikrobarázdás /LP/ lemeze.

1990. Cseh Tamás-Bereményi Géza címmel a Hungaroton kiadja válogatott dalaik gyűjteményes lemezét.

1991. szeptember 27-én aláírta a Demokratikus Chartát.

1991. október 13-tól december 8-ig kiállításszínház nyílt Tatabányán a Közművelődés Házában "A legvidámabb barakk" címmel. Cseh Tamás, Bereményi Géza és Rajk László az esemény létrehozói.

1992 márciusában mutatják be Jancsó Miklós „Kék Duna keringő” című filmjét, amelyben Bereményi Gézával együtt előadják a Kádár keringő című dalukat.

1992. szeptember 26-án a "Nyugati pályaudvar" című előadás bemutatója a Katona József Színházban. "Inkább monodráma, mint dalműsor" - nyilatkozta róla Cseh Tamás. 1993 májusában a Hungaroton kiadta a "Nyugati pályaudvar" hangfelvételét.

1993. március 15-én Liszt Ferenc-díjat kapott.

1993. november 5-én bemutatták Bereményi Géza "A turné" című filmjét, amelyben a zongorista szerepét alakította.

1994. március 11."Levél nővéremnek 2." című est bemutatója, Katona József Színház (Kamra). Lemezen még ugyanebben az évben a Hungaroton-Gong adta ki.

1994. április 3-án Göncz Árpád Köztársasági Elnöktől a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (Polgári tagozat) kitüntetést vehette át.

1995. október 1. "Cseh Tamás estje (Válogatás régi és új dalokból)" címmel bemutató Katona József Színház (Kamra)

1996. november 16."A telihold dalai" premierje a Katona József Színházban. A műsort 1997-ben a Royal Records jelentette meg.

1997-ben megjelent "Hadiösvény" című indián tárgyú regénye, a kötetet saját maga illusztrálta.

1997. február 20-án a "Csinibaba" című filmszatíra bemutatója, rendezte Tímár Péter, Cseh Tamás Angéla apját játszotta.

1998-tól Bokor Péter és Hanák Gábor SZÁZADUNK történelmi filmsorozatának moderátora 2006 decemberéig, a műsor megszűnéséig.

1998. januárban a Bárka Színházban zeneszerzőként közreműködött a "Don Cristobal és Donna Rosita tragikomédiája" című előadás létrehozásában.

1998. június 2-án a "A telihold dalai" című estjével búcsúzott el a Katona József Színháztól.

Az 1998/99-es évadtól a Bárka Színház tagja lett, de a színház átépítése miatt ténylegesen csak az 1999. szeptember 17-i nyitás után kezdte műsorait ott játszani.

1998. november 17-én munkásságát Bereményi Gézával együtt a Fővárosi Önkormányzat Pro Urbe-díjjal ismerte el.

1999. október 15-én megkezdődött az "Összes dalok időrendben" című előadás-sorozat a Bárka Színházban. Az első est az 1971-es év dalaival nyitott.

1999. február 11-én "6:3, avagy játszd újra, Tutti" címmel mutatták be a mozik Tímár Péter filmjét, zeneszerző Cseh Tamás, Halmi szerepében láthatta is őt a közönség.

2001. március 1-jén bemutatták a mozikban Fonyó Gergely rendező alkotását a "Cseh Tamás film"-et.

2001. március 15-én Mádl Ferenc a Magyar Köztársaság elnöke "Cseh Tamás Liszt Ferenc-díjas színésznek, előadóművésznek, zeneszerzőnek" Kossuth-díjat adományozott.

2002. március 22-én premier a Bárka Színházban "Hat szerep szerzőt keres", Cseh Tamás Madame Pace szerepében lépett színpadra.

2003. október 29-én a Bárka Színházban felvették a "Jóslat a Metrón" című estet, az "Összes dalok időrendben" koncertsorozat utolsó darabját. A felvételeket előbb a Duna televízió lejátszotta, majd 2009-ben 10 DVD-én kerültek kereskedelmi forgalomba.

2004. április 23-án "A véletlen szavai" címmel új műsort mutatott be a Bárka Színházban. Az előadás anyagát az Intuison kiadó adta ki 2004-ben, melyet később megvásárolt a Hungaroton kiadó és 2009-ben kiadta CD-n. A két felvétel nem azonos.

2004. Megjelenik az Igazi levél nővéremnek című CD Másik Jánossal.

2006. A csillagokkal táncoló Kojot címmel, észak-amerikai indián mesék válogatása jelenik meg szerkesztésében.

2006. június 24-én az Országos Széchényi Könyvtár zsúfolt VI. emeleti dísztermében adja utolsó önálló teljes koncertjét.

2006 nyara végén diagnosztizálják betegségét (tüdőrák).

2006. augusztus 26. az utolsó koncert időpontja, helyszín a Bakáts tér.

2007. Megjelenik az Esszencia című, két CD-ből álló Cseh Tamás-válogatás.

2007. március 8-10-én az előző évben A csillagokkal táncoló Kojot című könyvbe válogatott indián meséket mondja el a Rottenbiller utcai stúdióban.

2007. Megjelenik Cseh Tamás - Bérczes László beszélgetőkönyve, melynek bemutatója a Bárka Színház Vívótermében volt december 19-én.

2008. Nagyharsányban fellép az Ördögkatlan fesztiválon, amelynek Törőcsik Marival együtt védnöke volt. "Ma reggel még félhalott voltam, és most itt vagyok köztetek" - mondta. Énekléshez, gitározáshoz túl gyenge volt, az életéről mesélt.

2008. Megjelenik Cseh Tamás Fel nagy örömre című karácsonyi lemeze.

2009. április 18. Bakonybélben díszpolgárrá választják.

2009 májusában a Hungaroton kiadó megjelentette az 1973-as Huszonötödik Színházbeli műsor hangfelvételét, amelyet Ad Libitum zenekar tagja, Kecskeméti Gábor készített.

2009. augusztus 7-én Bartók Béla úti otthonában elhunyt Cseh Tamás, akit a Farkasréti temetőben augusztus 27-én több ezren kísértek utolsó útjára.

 

 

Tovább az Életeseményekhez