Bibó '56-ról

Ami meghökkentett ’56-ban, az az volt, hogy szinte egyedülálló volt abban, és csak a francia forradalomhoz tudom hasonlítani, bármilyen nagystílűen hangzik is ez, ahogy itten a nép valóban valami módon úgy működött, hogy az nem volt komolyan vehetően irányításnak tulajdonítható. Általában mindig volt egy garnitúra, ami ha nem is annyira irányította az eseményeket, mint ahogy állította vagy képzelte, de legalábbis készen állt annak a hatalmi vákuumnak betöltésére, amely a forradalomban keletkezik és minden forradalomban keletkezett. Ebben a forradalomban hiányzott minden vezérkar. Hiányzott a tudományosan vagy egyáltalán tudatosan megfogalmazott ideológia, és hiányzott a hatalmi vákuum betöltésére készen álló garnitúra. Utóbb pár emberrel találkoztam, aki állította, hogy itt vagy ott vagy amott, ilyen és olyan formában ő irányította az eseményeket, de ezt rajtuk kívül soha mástól nem hallottam, és meghökkenve vettem észre, hogy ennek a forradalomnak volt valamiféle olyan közszelleme, amelyik úgy irányította az embereket, hogy azok észre sem vették.

Bibó István interjú leirata (Hanák Gábor, 1979)

Kapcsolódó elemek