Az első dal, amely a harmadik dallamra született

Daltörténet - Egy esti beszélgetés alapján
1992 Merlin Színház, házigazda Bérczes László

Az ócska cipő

A Dal eredeti címe Desiré, szövegét Bereményi Gézával írták, 1970-ben, Cseh Tamás illegálisan bérelt lakásában, a Vízivárosban (Iskola utca 35/A III.em.)
Bereményi Géza:
Ez egy ilyen garzon volt, másfél szoba összkomfort, lobbant a gáz, mikor a csapot megengedte az ember, robbanásveszélyes volt… igen, és akkor bementem, leültünk, fogalmunk nem volt mit kezdjünk egymással azon kívül amit megbeszéltünk félig-meddig, és akkor játssz valami dallamot Tamás, és előbb legyen a dallam, tehát mutasd a dallamokat, amik vannak neked.
Cseh Tamás:
Valószínűleg zavarban voltunk, egy kicsit hasonlít, félreértés ne essék, mintha egy lány meg egy fiú találkozott volna, hogy melyikünk a lány és melyikünk a fiú, eldöntetetlen. De annyira zavarba jöttünk attól, hogy tényleg kell csinálnunk valamit.
Géza:
Én határozottan dalszöveget akartam csinálni. És ezt azért mondom, mert ez is jellemző a későbbiekben is, hogy a Tamás a zenész, és én írom a szöveget.
Tamás:
Én úgy voltam zenész, hogy én nem voltam zenész, rajztanár vagyok, képzőművészeti főiskolát végeztem, semmi közöm nem volt a zenéhez, csak állandóan szerettem bütykölni a gitáron és magamnak fölvettem mindig magamat, néha ráénekeltem magamra és abból többszólamúságok jöttek ki, angolul szólt, olyan volt, mint egy akkori sláger.

Erdély Miklóssal meg a barátaimmal mi már rég kigyakoroltuk, hogy az én dallamaimra a Szenes Zsuzsa, vagy az Erdély Miklós,  írt francia szöveget, de nagyon különös dolog, hogy ez már évekkel előbb megtörtént, de hogy most egy másik fiúval, vagy egy másik emberrel csináljam ezt, aki számomra ismeretlen volt, akkor én tényleg zavarba jöttem, hogy milyen dolog, hogy most egy idegennel, aki most jött, most megcsinálom ugyanazt.

És mégis akkor elkezdtem játszani egy dallamot, és a Géza mondta, hogy másikat, és akkor én játszottam másikat, hogy tara-rara-rara, és akkor mondta, hogy nem nem…
És akkor játszottam megint egyet, hogy ta-ra-ra-ra-ra-ra, és akkor mondta, hogy ezt ezt ezt ezt!
És akkor mondtam, hogy ta-ra-la-la-lala… És akkor a mondta, hogy ezt még igen…
És akkor láttam, hogy közben gyorsan ír a papírra, mert papír és ceruza volt nálad, és írtál, és mindig mondta, hogy még egyszer, még egyszer! Egy helyzet volt, kb. öt percig tartott, és egyszer csak mondta, hogy na megvan, most már úgy emlékszem, hogy sugárzó arccal.
Géza:
Elégedett voltam.
Tamás:
És azt mondta, amit azóta is mond, ez most már több mint 20 éve. Én úgy letisztázom. Az író, ahogy letisztázza. Nem adta úgy oda, mert voltak áthúzások, hanem letisztázva.
És leírta újra egy papírra, odarakta, és akkor mutatta, hogy most. És akkor ott tényleg látszott minden sor tisztán.
És ez a dal az volt, hogy Az ócska cipőt egy este már, oly vastagon lepte a sár...

közzéteszi HG

 

Kapcsolódó elemek