Désiré és a múlt

Dalszöveg 

Desiré egy nap azt a megbízást kapta,
hogy mivel nagyapjának elméje megzavarva,
őrizze nagyapját, míg moziba megy nagyanyja,
s Desiré kettesben maradt nagyapjával.

Desirének nagyapját légnyomás nyomta meg
és ettől a légnyomástól lett ilyen beteg.
Desiré kitette az asztalra magnóját
és a Don kanyarról faggatta nagyapját,
e szavakat mondta a szegény elmehunytnak:

"Nagyapám, szerintem te az élő múlt vagy!
Szerintem az egész olyan, mint egy jelkép,
itt ülünk; te múltként én pedig jelenként.
Mondj hát a magnóba minden fájó élményt,
mert engem érdekel, hogy veled mi történt."

E szavakkal odanyújtotta a mikrofont,
amit aztán a nagyapja rögtön bekapott...
Azóta Desiré őriz egy felvételt,
amin a nagyapja emészt épp egy ételt,
zubogás, csobogás, egyéb belső hangok,
szerencse, hogy nagyapja gyomra épp nem pangott...

"E hangok itt a múlt hieroglifái,
a megfejtésükben nem szabad megállni."
- gondolja Desiré, mikor azt hallgatja,
mit emészt belsőleg talányos nagyapja.

Úgy gondolom, követhetjük útján Desirét,
nyújtsa kezét egymás felé minden nemzedék.